A fast fashion és az alacsony munkabér
A gyorsan változó divattrendekre érzékenyen reagáló fast fashion profilú cégek ruházati termékei jellemezően ázsiai gyárakban készülnek. A nagyvállalatok beszállítói gyakran figyelmen kívül hagyják a törvényi előírásokat és a magatartási kódex előírásait, a visszaélésekre pedig nehezen és gyakran túl későn derül fény.
Néhány éve az egész világot megrázta a Rana Plaza tragédiája. 2013-ban 1100 ember vesztette életét a bangladesi Dhakában egy ruhagyár összeomlásakor.
Akkor a bangladesi kormány és a kereskedők egyaránt reformokat ígértek a munkásoknak, ezekből azonban kevés valósult meg a Human Rights Watch független jogvédelmi szervezet 2015-ös jelentése szerint. Habár a munkakörülmények javultak és az épületek statikai állapotát is több helyen ellenőrizték, illetve elvégezték a szükséges javításokat, a megkérdezett munkavállalók közül sokan továbbra is olyan visszaélésekről számoltak be, mint a testi fenyítés, verbális erőszak, túlóradíj ki nem fizetése, fizetett szülési szabadság megtagadása, késedelmes fizetés, túlórázásra kényszerítés, rossz higiéniai körülmények. A HRW megpróbálta felvenni a kapcsolatot azokkal a nyugati megrendelőkkel, melyek partnereinél visszaélések merültek fel: 2 tagadta a kapcsolatot, 8 ígérte, hogy megvizsgálja az állításokat, 13 pedig egyszerűen nem válaszolt.
Fenntartható a kávéd?
A tudatos vásárlók körében közismert a fair trade fogalma. A méltányos kereskedelem partneri kapcsolatot jelent a felvásárló és termelő között. Az etikus hozzáállás a fenntarthatóságot szolgálja: nemcsak a farmerek, termelők anyagi boldogulása a cél, hanem a minőség és a termelési körülmények javítása is (pl. termesztési módszereket, klímavédelmet oktatnak a gazdáknak). Így a kecske is jól jár, a káposzta pedig nem csak megmarad, de még növekszik is.
Persze, az elkötelezettség némi felárral jár a vásárló számára. Egyéni döntés kérdése, hajlandóak vagyunk-e valamivel többet fizetni a magas minőségű, méltányos kereskedelemből származó termékekért. Lényegében ugyanaz a helyzet, mint amikor helyi kistermelőtől vásárolunk ahelyett, hogy a hipermarket silányabb, olcsó termékét választanánk.
Az ördög a részletekben
Számos olyan reláció adódhat a munkaerő és a munkáltató között, ami az előbbit kiszolgáltatott helyzetbe hozhatja. Gyakran tapasztalnak visszaéléseket vagy kapnak téves előzetes információkat a munkavégzés körülményeivel és bérezésével kapcsolatban az idénymunkások és a vendégmunkások. A feketemunka pedig nemcsak állami adóbevételek kiesését jelenti, de a jog- és egészségvédelem hiányát a munkavállalók számára. Az is előfordul, hogy a munkáltató a próbaidőt használja ki etikátlan módon.
Azonos munkáért kevesebb bér
A magyar nők átlagosan 21 %-kal keresnek kevesebbet, mint a férfiak, a lemaradás a magas pozícióban lévő nőknél a legnagyobb. Az európai átlag ezzel szemben 17 %. Míg az Unióban március 5-e az egyenlő bér napja, addig az USA-ban április 4-dikén tartják az Equal Pay Day-t, mellyel úgyszintén a nemek közti bérszakadékra szeretnék felhívni a figyelmet. Az amerikai nők jelenleg 80 százalékát keresik meg annak a bérnek, amit férfiak kapnak ugyanazért a munkáért (vagyis 1 dollárból 80 centet). Mivel azonban a háztartások kiadásainak mintegy 40 százalékát a nők béréből fedezik (1960-ban az arány még csak 11 százalék volt), ez már nem tipikusan genderkérdés, hanem családi probléma.
Hogy pozitív példát is említsünk: Izland az első olyan ország a világon, amely jogszabály bevezetésével ellenőrzi, hogy egyenlő bért kapnak-e a női és férfi alkalmazottak ugyanazon munkáért.
1. fotó: Suvra Kanti Das/Zuma Press/Corbis
Utolsó kommentek